Nem vagyok adósa vissza nem jövő perceimnek,

Bármi is a múlt én fel vállalom.

Tisztelem a szabad akaratot,

elfogadom, mit az úr elém rakott,

csak ahhoz nyúlok,amit nekem kiporciózott.

Most újat szeretnék, Istenem,mutass valami mást,

híján van itt az igazság,zárd le ezt a fejezetet.

Mindent megőrzök, mit nekem adtál,

minden megélt továbbra is az enyém,

mégis eltávolodnék kicsit tőlük,

ha engeded ,szeretnék most szabad lenni.

Élményeket várok Tőled most is,mint egykoron.

Tápláld nyugton a lelkemet,kedvességed én kamatostul megadom.

Nincs is már mit veszítenem,felkészülten érnek az események.

Mégis szeretnék-hisz Te is akarod-

egy újabb lépést tenni Feléd.

Vátozás-igen, ismételten ez kell nekem.

S ha nekem nem is hiányzik annyira mindez,

mint amennyire Te kívánod meg,

fejet hajtok alázatosan kérésednek.

Veled új élet lehetősége fogadott,

tudom, hogy a nekem járó juss idővel kiosztatik,

s amit nem adnak majd örömmel,azért fogok élni.

Szalad az idő a fejem fölött,

képtelen vagyok felzárkózni hozzá.

Félek, rettegek,az üresség nagyokat harap belém.

Hirtelen értelmetlennek találom minden cselekedetem,

a tovarohanó élet csak kacag  elesettségemen.

Pedig én igyekszem, én törekszem,

le akarom vetkőzni meztelenségem,

szeretni szeretnék, szeretném, ha szeretnének.

Minden fájdalom édes kéj, mit a legszentebb cél nemesít.

Beilleszkedem s beillesztem magam az állandósult körülmények közé.

Rettegek , félek.