A barátság.

A barátság, mint esély ha félsz,

Hogy nem lesz ki megvéd, elér,

A magány tanít erre, s beléd vési névjegyét,

Hogy élj, hisz élni érdemes.

De mily élet az, hol nincs ki lássa napod,

S boldogan simítsa munkában megfáradt arcod,

Ha kell veled derüljön, ha jó történik,

S ossza bánatod, ha a rossz bekövetkezik.

Egy barát csak kívülről lát, nem ismer,

S helyeslőn bólint, ha véleményt kérlelsz,

De ha gondod van, csak széttárja karját,

S csak annyit mond: Én nem vagyok más, csak egy barát.

Ezért miért kell barát ha jót nem ád, ártani nem árt,

De tőled mindent elvár, hisz Te vagy a barát,

Rád zúdítja gondját-baját, nem kérdi

Te hogy vagy kedves barát,

Csak rázza a fejét, ha szenvedni lát.

Hát ez a barát?