(15/01/2008 - 19:44)

�Csend. N�ma csend.

�Csak �lt, �lt a szob�ban

��s hallgatott.

�Csend. N�ma csend.

��s m�gis... ki�ltott valaki�rt

�ki�ltott valami�rt.

�Er�sen, hangosan

�sz�tt�pve a maga alkotta falat.

��s m�gis csend volt. N�ma csend.

�Hallgattak a szavak,

�n�m�n, mozdulatlan.

�Elindultak, hogy elmondj�k

�hogy k�rik, hogy akarj�k,

�mit nem szabad,

�mit m�gis musz�j.

�De a csend �tjukat �llta.

�Hallgattak a szavak.

�Hallgattak a szemek.

�Lez�rva titkaikat

�a benne rejl� igazukat,

�mert mondan�k, mit akarnak

�mit elvesznek �s megkapnak,

��s megtartanak.

�Hallgattak a szemek.

�Hallgattak a kezek.

�Nem kutatt�k a testeket

�messze t�n� rejtekeket,

�hogy mondan�k a gy�ny�rt,

�mit k�nz� v�gy gy�t�rt.

�Hallgattak a kezek.

�Hisz csend volt. N�ma csend.

�Egy halk hang. Valahol...

�Utat keresve dalol

�s er�s�dni kezdett,

�megt�rve a csendet.

�M�r veled z�g �s �rad

�hi�ba emelsz g�tat

�mert lez�dul, mint tenger �rja,

�szikl�t t�rve, akad�lyt nem l�tva

�s mag�val sodor.

��s megsz�lalnak a szemek.

��s megsz�lalnak a kezek.

�Mes�lnek, mit nem lehet,

�mit enged �s elb�r a k�pzelet,

��lmokat �s v�gyakat,

�mi j�n �s t�n elszalad,

�Vagy t�n megmarad...

�Csak a szavak hallgatnak.

�Csend van. N�ma csend