Fáj sok dolog, s te nem vagy itt velem
Fojtogat a magány, mocsárban az életem
Hiába szükségem van rád, te más utakon jársz
Elmentél tőlem, s porig aláztál
Eldobtad szívem, s beletapostál lelkembe
Meggyógyítani nem képes soha senki sem
Hisz te vagy a gyógyír minden fájdalmamra
De te elítéltél az örök magányra
Szívem hozzád segítségért kiabál
Bár tudja erre megoldás csak a halál
Hiába volt minden, amit érted tettem
Mert te csak üres szavakkal áltattál engem
Vágyom a boldogságra, mint minden ember a világon
De számomra nincs kegyelem
A magány világában bolyongok
Nem lelem a kiutat, s egyre fáradtabb vagyok
S itt a titok, mely válasz mindenre: átkot hordozok.
22/02/08 16:29
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
