Visszavárlak
A magány időz most szívem küszöbén
Ám ma mégis vággyal ébredtem én
Most is könyörért eseng hozzád
A bennem megboldogult remény
Ne hagyd megszűnni
Mert nem tudom leszek-e még
Ma estelen futok ábrándok elé
Remélve egybeforrt ajkunk tápláló melegét
De holnap talán elbotlik a vágyakozás
S kialszik fénye, mely vezetne feléd
Megküzdenek az érv és az ábrándozás
Meghasonlok, s sorsként múlok el én
09/02/08 16:11
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
