2008.01.28. 09:18

 

 

egy lapon gyűlnek a sorok

kusza vonalak

talán betűk

 

egy lapon szöveggé szövődnek

az érzések

az édesek és a keserűk

 

okos és ostoba tanácsok

többnyire névtelenül

miért is kellene a név

hiszen magamnak írom

önmagamnak

bár olvasni nem csak én magam fogom

szavak közé szőttem az életem

megérteni most sem tudom

mit

miért

és miért úgy tettem

nem javítom egyetlen hibámat sem

és a sok-sok képzelt

önmentségnek kiötlött teória

magyarázatok kusza halmaza

mindig találtam én is mentséget

mint az ember általában

akartam hinni

hogy jó voltam

legalább úgy... általában

 

sorokba mentek mindent

ami értékem csak lehetett

talán megőrizhetem a lelkemet

vagy legalább annak jobbik darabját

hogy akik olvassák

érezzék

talán nincsenek egyedül

talán van más is

aki önmagához menekül

 

ha nincs más

aki felé fordulhat