Ady Endre -Elbocst, szp zenet
Trjn szzegyszer szzszor-trt varzs:
Ht elbocstlak mg egyszer, utlszor,
Ha hitted, hogy mg mindig tartalak
S hitted, hogy kell mg elbocsttats.
Szzszor-sujtottan dobom, m, feld
Feledsemnek gazdag r-palstjt.
Vedd magadra, mert lesz mg hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnlom magunkat,
Egyenltlen harc nagy szgyenirt,
Alzsodrt, nem tudom, mirt,
Szval mr tged, csak tged sajnllak.
Milyen rgen s titkosan gy volt mr:
Sorsod szptni hnyszor adatott
mt kegybl, szpek szpirt
Forrott s kldtt, kes Lda-zsoltr.
Sohase kaptam, el ht sohse vettem:
tadtam nked szpen l-hitt
Cskoknak, kik mssal csattantanak
S szerelmeket, kiket mssal szerettem:
s ksznk ma annyi lelst,
m ksznk mgis annyi volt-Ldt,
Amennyit frfi megksznni tud,
Mikor egy unott, rgi cskon lp t.
s milyen rgen nem kutattalak
Fvnyes multban, zavaros jelenben
S mr jvd kicsiny s asszonyos rab-tjn
Milyen rgen elbcsuztattalak.
Milyen rgen csupn azt keresem,
Hogy szp nembl valamid maradjon,
n csods, verses rdfogsaimbl
S biztasd magad rvn, szerelmesen,
Hogy te is voltl, nemcsak az, aki
Nem brt magnak mindent vallani
S raggatott dszeibl egy nre.
Bszke mellemrl, ki nagy, telhetetlen,
Akartam ltni szp hullsodat
S nem elhagyott nmber kis bosszujt,
Ki ll dhdten bosszu-hmmel lesben,
Nem kevs, szegny magad csfolst,
Hisz rajtad van krzussgom nyoma
S hozzm tartozni lehetett hited,
Kinek mulst nem szabad, hogy lssk,
Kinek n gy adtam az lelst,
Hogy neki is rme teljk benne,
Ki elttem kis krdjel vala
S csak a jttmmel lett beteljesedve.
Lezrgsz-e, mint rg-hervadt virg
Rg-pihen imaknyvbl kihullva,
Vagy futkrozva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bs igt
S, mely vgre mlt njrt rebeg,
Magamimd nmagam imjt?
Krem a Sorsot, sorsod krje meg,
Csillag-sorsomba ne vljen fondni
S mindegy, mi nyel el, r avagy salak:
ltalam vagy, mert meg n lttalak
S rgen nem vagy, mert mr rgen nem ltlak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
